Úszás

Az úszás az egyetlen sportág, amely légzésszabályozásra kényszerít. Emellett szinte minden izmot átmozgat. Rendszeres gyakorlásának hatására fokozható az oxigénfelvevő képesség.
Szerző: Dr. Boros Szilvia Lektor: Dr. Bognár József 2013-10-01

Hazánkban az úszás viszonylag népszerű sportágnak tekinthető. Nem véletlenül, hiszen országunk olimpiai történetének két első aranymedálját ebből a sportágból szerezte Hajós Alfréd, 1896-ban. Talán ennek a sikernek köszönhető a sportág megerősödése. Az élsportban mindmáig szép sikereket érnek el úszóink, de a szabadidősportban is népszerűnek számít. Több nagyvárosban már óvodáskorban elkezdik az úszásoktatást.

Ki ne emlékezne az első leckékre, amikor még először csak ismerkedtünk a vízzel, majd eljutottunk a talpas csobbanásig, vízbemerülésig, majd a siklás következett. Természetesen nem egyforma a vízhez szokás tempója, hiszen akadnak olyan kisgyermekek, akik szinte az első néhány alkalom után hozzá tudnak szokni a vízhez, másoknak viszont nagy nehézségek, hosszú próbálkozások után sikerül talpast ugrani és elmerülni.

Miért ússzunk?

Ki gondolná, hogy a vízbiztonság elérése, az úszás megtapasztalásának öröme nem csupán lelki érdemeket tudhat magáénak, hanem szinte minden szervre jótékonyan hat. A mozgás alatt jóformán az összes izom működésbe lép. Bármely úszásnemről legyen szó, jobb és bal testfélre szimmetrikusan ugyanannyi erő hat. A ciklikus mozgássorból álló úszás egy klasszikus állóképességi sportág, amelyben az oxigénfelvevő képesség játssza a főszerepet.

A víz alatti tempózások és levegővételek ritmusa légzésszabályozásra kényszerít,a mely rendkívüli élettani jelentőséggel bír. Gondoljunk arra, hogy nincs egyetlen más sportág sem, amely a légzést ilyen szinten szabályozná (kivéve a jógát, amely azonban nem tekinthető sportágnak).

Ahhoz, hogy testünk ráfeküdjön a vízre és egyenletesen haladjon, megfeszített tartóizmokra van szükség. Gyorsúszás esetén a nyak, has és a csípő, valamint a fenék izmai töltenek be erős rögzítő szerepet, miközben a kar, váll, hát, mell és láb izmai ritmusosan összehúzódnak és elernyednek.

Az úszásnemek között talán a mellúszás számít legnépszerűbbnek, mivel viszonylag gyengébb technikai tudás is elegendő az előre haladáshoz. A végig kitett fejjel tempózók nem is sejtik, hogy nyaki gerincükre mekkora terhet pakolnak. A fej végig hátrafeszül, miközben a nyak izmai nem tudnak pihenni és ráadásul a csigolyák is rendellenes tartásba kerülnek. Nem egészséges és ráadásul sokkal jobban elfáraszt, mint a szabályos technikájú hát- vagy gyorsúszás.

Minél gyakrabban úszunk, annál jobb aerob teljesítményt tudunk elérni, ezáltal szívünk gazdaságosabban ver, légzésünk mélyül, lassul és így egyetlen perc alatt lényegesen több oxigént tudnak szerveink, szöveteink, sejtjeink felvenni, mint azelőtt. A többlet oxigén serkenti a szervek működését. Javul a szellemi teljesítmény, memória, koncentráló-képesség, az információk feldolgozásának üteme gyorsul, amelynek minden életkorban óriási az előnye. Nem véletlen, hogy az úszók, ill. vízilabdázók között nagyon sok az orvos, mérnök, jogász, közgazdász.

Forrás: 123rf.com

Az úszáshoz igen nagy energiára van szükség, óránként akár 500-700 kilokalóriát is felhasználhat szervezetünk. Ezért jó alternatíva fogyókúrás programok mozgásprogramjának is. Jóllehet kezdetben a nagy energiaveszteség erőteljes éhségérzet képében jelentkezik, amelyet sokan túlkompenzálnak, és többet esznek a kelleténél. Azonban idővel megtanuljuk, hogy mennyit célszerű ennünk ahhoz, hogy a fogyás üteme optimális maradjon.

Az úszás a csontra, ízületekre minimális erőt fejt ki, ezért az ú.n. non-impact sport kategóriába sorolható. Mindebből adódóan a csontritkulás megelőzésében nem játszik szerepet, azonban a csontritkulás fennállta esetén a csonttörések nagy része megelőzhetővé válik. Ugyanis a rendszeres úszás egyre több ideg-izom kapcsolatot hoz létre, így a mozgáskoordináció jelentősen javul.

Kiknek javasolt?

Az úszásnak köszönhetően, ha egy téli zord időben el is csúszunk, képesek leszünk úgy egyensúlyozni, hogy még ha le is huppanunk a földre, akkor sem úgy,hogy abból csonttörés származzon. Mindez hatalmas jelentőségű idősebb nők és férfiak esetében. Másfelől, mivel nem terheli az ízületeket, ezért a kóros (ú.n. morbid) elhízásban szenvedők egyetlen mozgásprogramját jelentheti a vízben végzett gyakorlatok összessége.

Az úszás tehát egy igazi life-time sport, vagyis korra való tekintet nélkül gyakorolható és élvezhető testre, szellemre, lélekre ható megannyi jótékony hatása.

Negyven év felett azonban célszerű előzetes orvosi vizsgálat alapján tájékozódni a szervek állapotáról és az edzésprogramot az eredmények függvényében alakítani. Minden esetben fokozott figyelmet kell szentelni a megfelelő bemelegítésre, a fokozatos terhelésre és a megfelelő levezetésre, nyújtásra, regenerációra.

Irodalom:

Nagy, Gy.: Mérési és számítási módszerek a sportban, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest,1992.

Berta, M., Boros, Sz., Farkas, J., Tóth, J.: Kézikönyv nemcsak testépítőknek, Totem Kiadó, Budapest, 2001.