Evészavarok: anorexia, bulimia

A táplálékfelvétel nagyon mély és kevéssé tudatos kapcsolatban van a lelkünkben zajló folyamatokkal. Az éhség, a fogyasztás iránti vágy és annak kielégítésére, illetve aszkétikus ki nem elégítésére irányuló törekvés nagyon szorosan kapcsolódik legalapvetőbb érzelmi szükségleteinkhez és azok kielégítésének kudarcaihoz. Az evészavarokban megjelenik a hozzánk legközelebb álló személyekhez való ellentmondásos viszonyunk, illetve a számunkra kielégítő érzelmi kapcsolat hiánya.
Szerző: Ács Eszter Lektor: Dr. Túry Ferenc 2013-10-06

Az evés nemcsak biológiai szükséglet, hanem társadalmi szerepet is betölt az életünkben. Hagyományok, szimbólumok, emlékek és érzések köthetők hozzá. Befolyásolja a hangulat, a napszak, kulturális tényezők, de még a közvetlen környezet szokásai is. Három fő kórkép van, amit az evészavarok közé sorolhatunk, bár az újabb tudományos megfigyelések ennél jóval többet sorolnak fel, azonban ezek csak keveseket érintenek.

A három fő kategória

1. az anorexia nervosa (kóros soványság),

2. a bulimia nervosa (farkaséhség)

3. és az obezitás (elhízás).

Ezek a fogalmak már hosszú évek óta benne élnek a köztudatban és sok hiedelem kering velük kapcsolatban. Nagy jelentősége van a tünetek felismerésének, mivel súlyos betegségről van szó, és ezek a betegek azok, akik a legkisebb valószínűséggel fogadnak el segítséget.

Anorexia nervosa

Az anorexia nervosa (szó szerint: ideges étvágyhiány, továbbiakban AN) kapcsán fontos kiemelni, hogy nagy történelmi múltra visszatekintő betegségről beszélünk, annak dacára, hogy első leírása 1873-ból származik. Olyan híres személyeket érintett, mint Sisi királyné. Ez a veszélyes állapot leginkább 13-18 éves korban kezdődik és 1-4 százalék körüli a megjelenésének gyakorisága fiatal nők körében. Minél tovább áll fenn a kórállapot, annál valószínűbb a tragikus, halálos kimenetel. Ha négy évig kitart az anorexia, a halálozás valószínűsége 5 százalék, ami 20 évet meghaladó betegségtartam esetén (ami sajnálatosan gyakori) 15-20 százalékra emelkedik. Első és legjelentősebb tünete a túlzott (15%-ot meghaladó) testtömegvesztés. Ez könnyen követhető egy egyszerű számítással. A testtömeget elosztjuk a testmagasság négyzetével (kg/m²). Ez a testtömegindex (body mass index, BMI), amelynek normális értéke férfiak között 20-25, nők között 18.5-25 között van. Ez alatt már kóros soványság vagy anorexia nervosa valószínűsíthető. Természetesen számos egyéb betegség is járhat jelentős testtömegvesztéssel, alacsony BMI-vel. A kórisme felállításakor fontos ezeket kizárni. Amikor a testtömeg már túl alacsony, a szervezet saját magát kezdi lebontani, és ez a folyamat egy ponton túl visszafordíthatatlan, nincs olyan kezelés, ami vissza tudná táplálni a beteget.

Fokozott kockázattal rendelkező csoportok a diákok, a karcsúság nyomásának kitett foglalkozásúak (pl. táncosok), jól szituált, értelmiségi fehér nők, illetve a homoszexuális férfiak. Vannak ún. szubklinikai zavarok, ezek nem merítik ki a diagnosztikus kritériumokat, kevésbé súlyosak a tünetek, ezért kevésbé észrevehetők. Hosszú távon azonban krónikussá válnak és az evészavarokhoz hasonló pszichológiai következménnyel járnak. Egyes evészavartünetek a fokozott kockázatú csoportokban, például az egyetemisták között a 60 százalékban is előfordulhatnak.

Forrás: 123rf.com

Az AN-ban a fogyás folyamata szándékos és testképzavarral társul, ami azt jelenti, hogy mindegy, mennyire vékony a beteg, folyamatosan túlsúlyosnak érzékeli magát. Nők esetében a menzesz elmaradása (amenorrhoea), férfiaknál a szexuális érdeklődés drasztikus csökkenése, impotencia jellemző. A súly nagyfokú csökkenését a bőr elvékonyodása jellemzi, és fokozott szőrnövekedés jelenik meg főleg a karokon. A körmök törékennyé válnak, a haj hullásnak indul. A külső megjelenés megváltozása mellett a viselkedésben is változás áll be. Hangulati ingadozások, leginkább a depresszió tünetei jellemzőek. A teljesítmény gyakran meglepő módon túlzott (intenzív testmozgás), fokozott kontrollra törekszenek, mind testük, mind kapcsolataik felett. Sajnálatos módon ez azzal is jár, hogy az anorexiás betegnek betegségbelátása nincs és életveszélyes állapotban sem működik együtt semmilyen kezeléssel. Az anorexiának két jellemző típusát különböztetjük meg. Ezek a restriktív anorexia, amelyben a teljes mértékű önkorlátozás (koplalás) jellemző, valamint a purgáló típus (bulimarexia), amelyben jellemzőek a falásrohamok és az elfogyasztott táplálék kihányása, kihajtása (purgálása).

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa (farkasétvágy, a továbbiakban BN) mint betegség 2-3-szor nagyobb gyakorisággal fordul elő a népességben, mint az AN, és kezdete 17-25 éves korra tehető. Olyan híres emberek voltak áldozatai, mint Diana hercegnő és Jane Fonda. Felismerése sokkal nehezebb feladat, mivel nem szükségszerűen jár jelentős súlyvesztéssel és látványos testi eltérésekkel. BN esetében három jelentős tényező jellemző. Mindig megjelennek falásrohamok (egy roham alkalmával akár több ezer kcal-t is elfogyaszt a beteg, tekintet nélkül a táplálék minőségére és fajtájára), amit testtömegcsökkentő befolyásolás követ (önhánytatás, hashajtózás, vízhajtózás, koplalás, intenzív testedzés). Jellemző az aggodalmaskodás a testtömeg és az alak miatt. A rohamok legalább heti két alkalommal megjelennek. A hosszú távú BN-nak súlyos testi következményei lehetnek. Felborul a test normális életritmusa, megjelenhet szívritmuszavar, akár görcsök és rohamok. Egyes esetekben olyannyira felborul a szervezet ásványianyag-háztartása, hogy az hirtelen szívhalálhoz vezethet. Fokozatosan észrevehető a fogak belső felületének elszuvasodása a rendszeres hányás (önhánytatás) miatt, illetve jellegzetes a fogak okozta horzsolások az ököl felszínén, amelyek az önhánytatások során keletkeznek. Az AN-hoz hasonlóan itt is jellemző a sérült testkép (gyakran látja magát túlsúlyosnak a beteg), azonban a túlzott önkontroll helyett kontrollvesztés jellemző, amit súlyos és erős bűntudat követ. Ennek a bűntudatnak egyenes következménye a vágy, hogy megszabaduljon az elfogyasztott ételtől.

Irodalom:

Füredi, János (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve, Medicina Kiadó, Budapest, 1998.

Gabbard, G.: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve, Lélekben Otthon Kiadó, Budapest, 2008.

Németh, Attila: Pszichiátria - másképp, Medicina Kiadó, Budapest, 2006.

Szőnyi G., Füredi J. (szerk.): A pszichoterápia tankönyve, Medicina Kiadó, Budapest, 2000.

Tringer László: A pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005.

BNO-10 Zsebkönyv: Animula Kiadó, Budapest, 2004.

Túry F., Szabó P.: A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina, Budapest, 2000.

Túry F.: Anorexia, bulimia. Önsegítő és családsegítő kalauz. Print-X-Budavár, Budapest, 2005.