A demenciáról

Ahogy az ember öregszik, egyre szétszórtabbá, feledékenyebbé válhat. Mégsem törvényszerű, hogy az emlékezetünk, gyakorlatiasságunk, idős korunkra jelentősen romoljon. Azoknál, akik ilyen problémákat, jelentős romlást tapasztalnak, egy korántsem ritka betegséget, a demencia valamelyik formáját állapíthatjuk meg. De mi is pontosan a demencia? Milyen fajtái léteznek, mitől alakulhat ki, és mikre kell odafigyelnie a betegségben szenvedőknek és azok hozzátartozóinak? Ezekre a kérdésekre adunk választ
Szerző: Demetrovics Zsolt Lektor: Dr. Palik Éva 2013-10-04

A demencia meghatározása, jellemzői

A demencia lényege a szellemi teljesítőképesség jelentős mértékű csökkenése. Fontos, hogy jelentős romlás tapasztalható intellektuális szinten, hiszen enyhe mértékben az öregedés természetes velejárója ez a folyamat. A tünetek összetettek, és többféle területen jelenhetnek meg. Az egyik legszembetűnőbb tünet az emlékezetzavar. Ez nem csupán a régebbi emlékek felidézésének nehézségét jelenti, hanem azt is, hogy különböző új ismeretek elsajátítása sem megy. Jellemző továbbá a figyelemzavar, a gondolkodás lelassulása, a tájékozódási képesség romlása. Emellett nehézségek adódnak a cselekvések megtervezésében is. A beteg nehezen találhatja meg a megfelelő szavakat, kifejezéseket, illetve gondot okozhat számára különböző tárgyak vagy szimbólumok felismerése is. A tünetek tehát sokszínűek a szellemi képességek szintjén, és ezek megjelenése sosem hirtelen, egyszerre történik, hanem fokozatosan alakulnak ki.

A betegség azonban nemcsak ún. kognitív tünetekből (a világ megismerésére vonatkozó pszichés folyamatok zavaraiból, a gondolkodás zavaraiból) áll. Tulajdonképpen a szellemi kapacitás romlásának következményeinek tekinthetjük azokat az emocionális és pszichés tüneteket, amelyek a demens személyeket jellemzik. Igen nehéz lehet szembesülni azzal, hogy alapvető dolgokra nem emlékszünk, nem ismerünk fel régóta jól ismert tárgyakat vagy személyeket, nem találunk haza, vagy nem tudjuk elmagyarázni családtagunknak, mit szeretnénk. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a betegben rengeteg frusztrációt, szorongást válthat ki, illetve akár depresszióhoz is vezethet. Ingerlékenyebbek, nyugtalanabbak, agresszívebbek lehetnek, hiszen ők is érzékelik, hogy életük jelentősen megváltozott – és sajnos nem pozitív irányban. Az sem ritka, hogy téveszmék és/vagy hallucinációk alakulnak ki, vagy, hogy felborul az alvás-ébrenlét megszokott ciklusa.

Mindezek alapján magától értetődik, hogy a beteg folyamatos segítségre szorul, hiszen – és ez a harmadik fontos tünetcsoport – igen nehezen vagy egyáltalán nem boldogul a mindennapi életben. Gondot okozhat számára a bevásárlás, az étkezés, az öltözködés, a tisztálkodás, vagy akár a toaletthasználat. Nem csoda a súlyos pszichés tünetek megjelenése, ha ilyen magától értetődő, az élete során gondot addig nem okozó cselekvések már nem mennek számára.

Az, hogy a beteg milyen mértékben szorul támogatásra, a demencia súlyosságától függ. Amennyiben enyhe zavarról van szó, leginkább csak a közelmúltban történtek felidézésében, illetve ismeretlen környezetben való boldogulásban vannak hiányosságok, az ítéletalkotás és az önellátás képessége azonban megfelelő. A középsúlyos demencia esetében a személy már nem tud teljesen önálló életet folytatni. Itt már tapasztalható a beszédzavar, mozgásproblémák, illetve olyan hétköznapi tevékenységekben, mint amilyen a takarítás, főzés vagy hivatalos ügyek intézése, megmutatkozó kudarcok. Végül súlyos demencia esetén a személy már állandó felügyeletet igényel. Személyes higiénéjét teljesen elhanyagolja, illetve nem tudja kontrollálni hólyag- és bélműködését. Nemhogy a legelemibb cselekedetek egyes lépéseire, de még közeli hozzátartozóira vagy saját nevére és élettörténetére sem emlékszik.

A demencia típusai

Sokan egyenlőségjelet tesznek az Alzheimer-kór és a demencia között, holott az Alzheimer-demencia csupán az egyik – bár leggyakoribb – megjelenési formája a kóros szellemi hanyatlásnak. Az Alzheimer-kórt először Alois Alzheimer írta le 1907-ben. Legjellemzőbb tünete az előrehaladó kognitív hanyatlás. Ez főként az emlékezeti teljesítményben jelenik meg, de rendkívül színes tünetegyüttesről van szó. Problémássá válhat például a mozgás, a koncentráció, a cselekvések megtervezése. Rendszerint 45-65 éves kor felett jelentkezik. Fontos, hogy az Alzheimer-kór esetében az orvosi kivizsgálás során nem mutatható ki semmilyen olyan egyéb betegség vagy idegrendszeri ártalom, ami a demenciát magyarázhatná. Idegrendszeri vizsgálatok során kimutatható egyes agyterületek térfogatcsökkenése, illetve a halántéklebeny és fali lebeny területeinek anyagcsere-aktivitásának mérséklődése is. Jellemző továbbá egyes kóros fehérjék elszaporodása a gerinc-agyfolyadékban.

Forrás: 123rf.com

Az Alzheimer-kór mellett léteznek ún. primer degeneratív demenciák. Ezeknél a zavaroknál az elsődleges probléma az idegsejtek károsodása, sorvadása. Itt rendszerint a személyiségváltozás az elsődleges tünet, míg az Alzheimer-kórnál a memóriazavar az elsődleges.

A demenciák hivatalos felosztásában külön kategóriaként szerepel a hazánkban különösen gyakori, és az Alzheimer-kór után a második leggyakoribb vaszkuláris (éreredetű) demencia (régebbi nevén multi-infarktusos demencia). Annak ellenére elkülönítjük ezt a betegséget, hogy az Alzheimer-kóros betegek körében is rendkívül nagy a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulási aránya. Az érbetegség következtében kialakuló demencia kialakulhat az agyi vérellátás különböző zavarai miatt, például agyi érelzáródás vagy súlyos érszűkület eredményeként. Egyszeri agyi infarktus, de többször ismétlődő keringészavar is okozhat demenciát. Lényege, hogy az agy egyes területei a rossz vérellátás következtében károsodnak. Ugyanakkor, míg az Alzheimer-kór fokozatosan alakul ki, a vaszkuláris demencia gyakran hirtelen kezdődik. A beteg állapota azonban hullámzó lehet, kezdeti romlást követően lehetnek enyhébb szakaszok is. A személyiségváltozás nem olyan drasztikus mértékű, mint az Alzheimer-kór vagy a primer degeneratív demenciák esetében, ugyanakkor az emlékezetkiesés itt is vezető tünet, ahogy a tájékozódási problémák is.

Léteznek továbbá olyan demenciák, illetve demenciának tűnő állapotok is, amelyek esetében a romlás reverzibilis, visszafordítható. Ezeknek számos kiváltó oka lehet, amelyeket a szakirodalom egy könnyen megjegyezhető betűjáték szerint az alábbi módon szokta bemutatni (az első betűket összeolvasva a DEMENCIA szót kapjuk meg):

- Drog, gyógyszer: például korszerűtlen altatók, szedatívumok, bizonyos vízhajtók stb.

-Emocionális zavarok: például depresszióhoz társuló pszeudodemencia (visszafordítható állapot), szorongásos zavarok

-Metabolikus és endokrin betegségek: cukorbetegség, pajzsmirigy-alul- vagy túlműködés, mellékpajzsmirigy-alul- vagy túlműködés, Addison-kór stb.

- Érzékszervi zavarok: látás-, halláscsökkenés

- Neoplazma (tumor) és egyéb neurológiai betegségek: például normotenzív hydrocephalus

- Trauma, táplálkozási zavar

-Infekció (fertőzés): például agyhártyagyulladás vagy szifilisz

-Alkoholizmus, alkoholmegvonás

A fent felsorolt kiváltó tényezők természetesen nem jelentik azt, hogy ezek mindig törvényszerűen demenciához vezetnek, hanem arról van szó, hogy számos esetben a jelentős szellemi hanyatlás hátterében valamelyik fenti probléma érhető tetten.

A demencia okai

A demenciák esetében a legfontosabb rizikófaktor az életkor, s ezt a tényezőt nem tudjuk befolyásolni. Ahogy azt sem, mit örököltünk felmenőinktől: bizonyos demenciaformák esetében jelentős a genetika szerepe. Ilyen például a Huntington-betegség, amely speciális mozgászavarral és demenciával jár együtt. Az Alzheimer-kór esetében ugyanakkor az öröklődésnek csupán a betegek legfeljebb 5%-ánál van befolyása. Kiváltó tényező azonban bizonyos kóros fehérjék jelenléte. Befolyásoló tényező még bizonyos agyi ingerületátvivő anyagok kóros működése is, s az ezen anyagok szabályozására ható gyógyszerek javíthatják a beteg állapotát. Ahogy fentebb említettük, a szív-ér rendszer különböző betegségei is a demencia kiváltó tényezői lehetnek. Éppen ezért azok az életmódbeli szokások – példáuldohányzás, egészségtelen táplálkozás, elhízás –, illetve egészségügyi problémák –például cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterin- és trigliceridszint – amelyek a növelik a szív-ér rendszeri zavarok kockázatát növelik, a demencia megjelenésének valószínűségét is fokozzák. Úgy tűnik, bizonyos pszichés folyamatok – tartós stressz, illetve depresszió – is növelik a demencia kialakulásának kockázatát. Felmerültek továbbá egyéb kockázati tényezők is – például alumínium- és cinkmérgezés; idegsejtek körüli gyulladásos reakciók; koponyasérülés; magas anyai életkor születéskor – amelyek kapcsán még zajlanak a kutatások, az eredmények nem egyértelműek.

Hogyan küzdjünk meg a demenciával?

Nagy problémát jelent, hogy a demens betegek jelentős többsége későn kerül szakemberhez. A hozzátartozók sokszor úgy vélik, egyszerű öregedési folyamatról van szó – pedig valójában kóros folyamattal állnak szemben. Fontos tehát, hogy figyeljünk az árulkodó jelekre – memóriaproblémákra, a napi működésben megjelenő problémákra, beszédzavarra –, és mielőbb forduljunk szakemberhez, ha felmerül a demencia gyanúja. Egyes esetekben ugyanis a demencia visszafordítható, vagy sokkal nagyobb mértékű javulás érhető el, ha időben segítséget kérünk. Bár az Alzheimer-kór ma még nem gyógyítható, sokkal jobb eredményeket érhetünk el a korai kezeléssel, mint ha ez később valósul meg. A jobb eredmények a beteg életvitelére, életminőségére vonatkoznak: sem a beteg, sem pedig hozzátartozói számára nem mindegy, hogy a páciens mennyire képes önálló életvitelre. Sokat segíthet a jól meghatározott napirend. Gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen a pszichés gondozás is: az egyéni terápián túl a család, a hozzátartozók bevonása kulcsfontosságú a hosszú távú siker érdekében. Utóbbi szempont azért is különösen fontos, mivel a hozzátartozóknak sokszor legalább olyan nehéz a demencia megélése, elviselése, mint a beteg számára.

Zárszó

A demencia az egész világon súlyos népegészségügyi probléma, amely Európában jelenleg a 65 éves kor feletti lakosság 6-9%-át érinti, világszerte pedig akár a 10%-ot is eléri. A nők körében az Alzheimer-kór, míg a férfiak között a vaszkuláris demencia jelenik meg gyakrabban. Az iskolai végzettség szerepe meghatározó: minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezünk, annál kisebb a valószínűsége a demencia kialakulásának. Ez az adat jól rámutat az agy rendszeres „karbantartásának”, mentális „tornáztatásának” védő szerepére. Ha tehát meg szeretnénk óvni szellemi épségünket és el szeretnénk kerülni a demenciát, gyakran végezzünk mentális tréninget, még idősebb korunkban is. Mivel ahogy láttuk, a szív-ér rendszeri zavarok növelik a demencia megjelenésének valószínűségét, próbáljunk olyan életmódot élni, amely ennek a folyamatnak nem kedvez: ne dohányozzunk, táplálkozzunk egészségesen, ne fogyasszunk jelentős mennyiségű alkoholt, sportoljunk sokat és kerüljük a stresszt és a túlsúlyt!

Irodalom:

Comer, R. J.:A lélek betegségei. Pszichopatológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2005.

Pszichiátriai Szakmai Kollégium (2008): A demencia kórismézése, kezelése és gondozása. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. http://www.kk.pte.hu/servlet/download?type=file&id=741

Tariska P.: Organikus és szimptómás mentális zavarok. In: Füredi J. (szerk.) A pszichiátria magyar kézikönyve. 207-222, Budapest: Medicina Kiadó, 1998.

Tariska P.: Kortünet vagy kórtünet? – Az időskori szellemi hanyatlás dilemmái. Előadás. Minden Tudás Egyeteme 2.0.,2011.02.25.

Tariska P.: Organikus zavarok felosztása és diagnosztikai kritériumai. Előadás. Semmelweis egyetem szakpszichológus képzés, 2012.02.28.

Tariska, P., Bereczki, D., Degrell, I., Janka, Z., Karsay, K.: Ajánlás demenciák kivizsgálására és gyógykezelésére. Psychiatria Hungarica, 17; 202-223, 2002.