Az esetlegesen vastagbélrákra utaló tüneteket két fő csoportba, a daganatos betegségre jellemző általános tünetekre, illetve speciálisan a vastag-, illetve végbélrákra jellemző tünetekre oszthatjuk.
Ha ezek bármelyikét tapasztaljuk, haladéktalanul forduljunk orvoshoz! Ugyanakkor fontos megemlíteni azt is, hogy a fenti panaszok sem adnak pánikra okot, hiszen számos egyéb emésztőszervi betegség is okoz hasonló tüneteket. Ezek pontos okát csak az alapos, mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat tisztázhatja. Ezek a vizsgálatok azok, amelyek segítségével a vastag- és végbélrák diagnózisát felállíthatjuk.
A végbél ujjal történő vizsgálata nemcsak fontos szűrőmódszer, hanem a fenti panaszok fennállása esetén is kiemelkedő fontosságú a diagnózis felállításában: a vastag- és végbélrákok kb. egyharmada a végbélnyílás felől ujjal elérhető magasságban van, így ezzel az egyszerű módszerrel diagnosztizálható. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ez a vizsgálat csupán a végbél alsó néhány centiméterének vizsgálatára alkalmas, a többi vizsgálat elvégzése is elengedhetetlen.
Ezek a vizsgálómódszerek a vastag- és végbél különböző hosszúságú szakaszának endoszkópos vizsgálatát jelentik. Mindkét vizsgálat egy hosszú, hajlékony, a végén optikai eszközzel ellátott, kb. 1 cm átmérőjű cső bevezetését jelenti a végbélnyíláson keresztül. Az optikai eszköz segítségével tudja az orvos a vizsgálatot monitoron követni. A sigmoideoscopia korlátozott értékű vizsgálat, a vastagbél alsó 60 cm-ének vizsgálatára (azaz a szigmabélig, ahogy azt a neve is mutatja) nyújt lehetőséget. A colonoscopia során a vastagbelet teljes hosszában, egészen a vakbélig vizsgáljuk. Vastag- és végbélrák fennállására utaló panasz esetén azonban ez az elsőként választandó vizsgálómódszer. Mindkét vizsgálat speciális előkészület, a bél „kitisztítása” szükséges.
A vizsgálat kb. fél órán át tart, az orvos az eszközt először a vakbélig juttatja, majd azt a tápcsatornából kifelé húzva vizsgálja át a bél teljes belső felszínét. Már említettük, hogy a vizsgálat során lehetőség van szövettani mintavételre, illetve a talált kisebb polypok teljes eltávolítására is. A vizsgálat leggyakoribb szövődménye a puffadás, illetve a vizsgálatot követő néhány órában jelentkező enyhébb hasi görcsök.
Korlátozott értékű, kontrasztanyaggal végzett röntgenvizsgálat, a bél belsejét szűkítő eltérések láthatók a colonoscopiánál jóval kisebb pontossággal (csak az 1 cm-nél nagyobb daganatok polypok kimutatására alkalmas). A vizsgálat ún. „kettős kontrasztanyagos” módszerrel, levegő, illetve a végbélen keresztül bejutatott báriumtartalmú kontrasztanyag alkalmazásával történik. Hátránya, hogy szövettani mintavételre nem ad lehetőséget. Előnye, hogy a kontrasztanyag át tud jutni olyan szűkületen, amelyen a colonoscop esetleg nem.
Modern, a hagyományos colonoscopiával azonos értékű vizsgálat, egyedüli hátránya a szövettani mintavételi lehetőség hiánya. CT segítségével történik. Előnye, hogy előtte béltisztításra nincs szükség, de a vizsgálat éhgyomorra történik. A vizsgálat során a bélcsatornát a végbél felől levegővel töltik fel, emiatt a végbélnyílásba egy kisebb csövet helyeznek. A vizsgálathoz a betegnek kb. másfél liter kontrasztanyagot kell innia. Maga a vizsgálat kb. 10-15 percig tart, előtte a kontrasztanyagot kb. másfél óra alatt kell meginni. A virtuális colonoscopiát követő néhány órában hasi görcsök és puffadás jelentkezhetnek.
Ha már megvan a diagnózis, a betegség stádiumának meghatározásához (azaz annak megállapításához, hogy a daganat a szervezetben átterjedt-e más szervekre, adott-e távoli áttétet) további, ún. staging vagy stádium-meghatározó vizsgálatok végzésére van szükség. A két legfontosabb vizsgálat vastag- és végbélrák esetén a hasi ultrahang és a CT vizsgálat. Szükség lehet bizonyos laboratóriumi vizsgálatokra is.
A hasi ultrahang vizsgálat annak megállapítására fontos, hogy a betegség a májat érinti-e, adott-e ide távoli áttétet. Ennek megléte vagy hiánya a kezelési stratégiát ugyanis jelentősen befolyásolja. Egyes esetekben a vizsgálat során maga a vastagbél daganat is látható (ezt nevezzük kokárda-jelnek), de ez a diagnózis felállítására önmagában nem alkalmas.
A vizsgálat kb. 15-20 percet vesz igénybe, fájdalommentes. Előkészületként szükséges a vizsgálat napján éhgyomorra maradni.
A CT vizsgálat során a mellkas, a has és a kismedence vizsgálatára is sor kerül, esetleges távoli áttétek kimutatása céljából. A virtuális colonoscopiához hasonlóan a betegnek a vizsgálat előtt másfél liter kontrasztanyagot kell meginnia éhgyomorra. Emellett a vizsgálat során vénás kontrasztanyag alkalmazására is szükség van. A kontrasztanyag alkalmazása a CT vizsgálat során daganatos megbetegedés esetén felbecsülhetetlen pontosságú a pontos stádium-meghatározás szempontjából, ezért ha csak nincs erre alapos okunk (korábbról ismert kontrasztanyag-allergia, jódtartalmú kontrasztanyag esetén ismert jódérzékenység), a kontrasztanyag alkalmazásába mindenképp egyezzünk bele!
A laboratóriumi vizsgálatok közül a vastag-, illetve végbélrák diagnózisának felállítását követően a vérkép, a májenzimek és egyes tumormarkerek mérése fontos. A vérképvizsgálat célja, hogy a daganat okozta esetleges vérszegénységet igazoljuk, és amennyiben szükséges, vérátömlesztéssel rendezzük. A májenzimek közül egyesek emelkedése májáttét jelenlétére utalhat. A tumormarkerek (CEA, CA 19-9) segítségével - amennyiben azok kezdetben emelkedettek - lehetőség van később a terápia eredményességének követésére, illetve esetleg a daganat kiújulásának észlelésére.
Végbéldaganatok esetében a fentiek mellett a daganat helyi kiterjedtségének megállapítására (mennyire szűrte be a végbél körüli szerveket, szöveteket) egyéb vizsgálatokra is szükség lehet. A kismedencei MR vizsgálat a megfelelő terápia kiválasztása miatt fontos. A húgyhólyagra, illetve a nőgyógyászati szervekre történt terjedés esetén szükség lehet urológiai, illetve nőgyógyászati vizsgálatra is.
Irodalom:
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a colorectalis daganatok ellátásáról.